Ezért utáljuk a reptereket

Mindened összecsomagolva. Gondosan ügyelve rá, hogy minden a fedélzeten tiltott dolog a feladandó poggyászodba kerüljön, hogy a kézipoggyászod mérete ne haladja meg a légitársaság előírásait. Az utazás izgalmától és az út végén váró napsütéstől, tengertől, kalandtól, hótól – kinek vérmérséklete szerint – a föld felett lebegve, két órával az indulás előtt, megérkezel a repülőtérre. És mindennek vége. A hangulatod egyből a mélypontra süllyed, ahogy a lábad az indulási csarnok kövét éri.

A repülőtéren nem vagy más, mint egy darab feldolgozásra váró hús. Az egész procedúra, ami rád vár, és maga a környezet is funkcionális, semmiképpen nem megnyugtató vagy kellemes. Te csak egy biztonsági és tűzvédelmi kockázat vagy, akitől meg kell védeni a repülőteret és személyzetét.

Böngészed a induló gépek listáját a check-in pultodat keresve. Mire megtalálod a te sorodat, előtted már egy repülőgépnyi ember vár a becsekkolásra. Amikor végre sorra kerülsz, mint egy lehetséges terroristától, megkérdezik te magad pakoltad-e be a csomagodat. Mert hát persze egy gépeltérítésre készülő megmondaná, hogy van nála kés, robbanószer vagy akár uránium.

Megkapod a beszállókártyád, majd konstatállod, hogy még mindig van másfél óra gépindulásig. Az időben érkezők jutalma a céltalan várakozás egy rideg, hozzád hasonlóan türelmetlen és ideges emberekkel zsúfolt csarnokban.

Reptéri várakozás

A biztonsági ellenőrzés a repülőtéri tartózkodás katarzisa. Vedd le a kabátod, a kardigánod, az öved, a cipőd. Vedd ki a kézipoggyászból a nagy nehezen beleerőszakolt laptopot és más elektronikus kütyüdet. Dobd ki a szemétbe a megmaradt ásványvizedet, a kedvenc kisollódat, ami véletlenül a táskád kiszsebében maradt. Majd átmész a kapun és mégis becsipogsz. Mert azokban a fránya kapukban egy véletlen algoritmus is dolgozik, és ha elég régen nem csipogott már be, akkor csak úgy random bejelez, és persze pont nálad. Íziben alávetheted magad egy magalázó motozásnak. Sebaj, legalább telik az idő.

Ha szerencséd van, és nem a Budapestről induló valamelyik fapados légitársaság járatára vettél jegyet, legalább néhány túlárazott büfé és a duty free shop  ad némi elfoglaltságot, miután túljutottál a biztonsági ellenőrzésen. A kevésbé szerencsésekre egy bádogedényben állva várakozás vár.

Hogy ne kelljen a folyamatosan ordító gyerekek és fennhangon telefonáló, vagy utastársait repülési balesetekkel és utazási rémsztorikkal szórakoztató emberek közé zsúfolódva töltened, az utolsó pillanatig vársz a beszállókapu megközelítésével.

A rémálomnak mindjárt vége. Bejelentik, hogy a géped indulásra kész, és lehet beszállni. Már annyira közel vagy. Elindulsz a beszálló kapud irányába, amikor szembesülsz azzal, hogy a te kapud, a 274Fb kapu nem a 274Fa mellett van, hanem az ellenkező irányban, lehetőleg a másik terminálon.  Kellemes futást!

Repülőtér